Magamról

Deszkás Barbi vagyok, deszkázva járom az utcákat, figyelem az embereket, és jól kiírom őket magamból, ha hazajövök. Ha találkozol velem, meg ne szólalj, mert kihallgatom a beszélgetésedet, és felírom ide! :) A mindennapi közélet apró rózsaszín hősnője vagyok, és mindent KOMMENTÁLOK!!!

2010. június 11., péntek

Intro

Helloooo!

Deszkás Barbi ezennel megkezdi közéleti közlekedését és közlékenykedését! Apropó-sztorim:

Körülbelül fél éve megyek az utcán. Szembejön velem egy vállig érő ősz hajú, kerek szemüveges ember hosszú, fekete kabátban, és igézően magyaráz a mellette lépkedő berakott hajú, negyvenes hölgynek. "Ez a fickó biztosan zenész. Szerintem zongoraművész"- gondolom, és erről eszembe jut, hogy régen a zenetanárom mesélt egy zongoraművészről, aki öregkorára kukázásra kényszerült, pedig a Zeneakadémián tanított. Mire ezt végiggondolom, már mellém is érnek. És elhangzik A mondat:

"Én nem találtam ebben semmi művészit."


Abban a pillanatban lehullott a lepel: ez az ember valószínűleg nem művész.
Csak egy lecsúszott sznob.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése